@atiska01:
Az enyém az óriási hatos!!! :))))
Kinsey kutatása pont arra mutat rá, hogy attól, hogy valaki valamelyik szélsőségbe identifikálja magát, homogén közegben nyithat olyan irányba is szexuálisan, ami addig nem volt számára "tényező".
Bár tény, hogy ilyesmi inkább a társadalmi nyomással ellentétes irányban valósult meg (heteroszexuális férfiak vagy nők börtönben), de van egy olyan elméletem, hogy pont a társadalom/család elvárásai által kiváltott belső stressz hathat az ellenkező nem felé nyitás ellenében is (Azaz az elvárás, hogy az azonos neműeket ne tartsa vonzónak, elnyomja azt a tényt, hogy esetleg az ellenkező nem irányába is nyitott. Hiszen első sorban arra koncentrál, hogy az azonos neműek megmozgatják a fantáziáját és egyszerűen emiatt a feszültség miatt nem is képes az ellenkező nem irányába felszabadultan gondolkozni, lévén hogy maga a szexualitás, mint gondolatcsoport, undort vált ki magával szemben.)
Ez lehet, hogy nagyon kifacsartnak tűnik, de én a biszexualitásom "felfedezését" csak valahogy így tudom magyarázni. Pláne, mivel ha esetleg elgondolkozok azon, hogy egy-egy sráccal azért nem kezdenék kapcsolatba, mert nem volnék képes a családomnak esetleg bemutatni, akkor kb reflex szerűen kezd emelkedni az ingerküszöböm a lányok esetén és eltart egy ideig, míg lehiggadok és elengedem magam újra.
Remélem nem néztek emiatt hülyének. ;D